Merry Christmas

Befejeztem a 10 napos munkámat. Du.2-kor Tim apja kivitt az állomásra, szerencsémre épp jött egy vonat, és 15 perc múlva már leszálltam Erdingtonban. Nagyon élveztem a friss levegőt, és örömmel taposva a havat szántottam fel kis kerekesbőröndömmel a járdát a Marsh Lane-en. Lassan mentem el ne csússzak. Kb. 50 perc alatt haza is értem. Itthon Judit meleg étellel fogadott, nagyon jól esett.  Másnap  délben bementünk a belvárosba, a bankba, aztán egyből a piacra, vettem egy kerekes sporttáskát 12 fontért, mert legutóbb otthon hagytam, mert olcsóbb ha veszek egy újat mint kifizetni a feladott csomag után 15 fontot.
Szóval ezt az új táskát televettem minden jóval.  „Any bowl 1 Pound”,  kiabálták az árusok, minden tálnyi gyümölcs 1 font. Vettem 1 fontért 6 db érett szaftos mangót, mandarint, banánt, paradicsomot, a halasoknál friss tőkehal filét, egyebet, habzóbort, brownie-t, alig bírtam a bőröndöm a végén húzni. Még végig mentünk Judittal a belvároson, a New Street forgatagában, aztán haza. A temető kiskapuja még nyitva volt, és a temetőn végig húzva a bőröndünket értünk haza. Világított a hó a sötétben, nem volt olyan félelmetes, mint legutóbb, hó nélkül a sötétben. Jót szórakoztunk közben és én el is csúsztam, jobb oldalamra estem, rám a bőröndöm, jót nevettem, feltápászkodtam és már otthon is voltunk. Éjjel viszont arra ébredtem, hogy nagyon fáj a jobb karom. Annyira fájt, hogy fél éjjel nem aludtam. Tudtam, hogy nagy baj van, és nem fogok tudni dolgozni hetekig. Reggel azonnal elmentem az ovoshoz, aki beutalt a Good Hope Hospitalba. Sutton-on keresztül elmentem a kórházba, ahol megröntgeneztek szerencsémre nem törött el a karom. Kaptam a nyakamba egy pántot, hogy azt hordjam, hogy ne lógjon a kezem. Érdekes volt még a recepciónál, mikor a betegfelvételes papiromat  töltötték ki, hogy megkérdezték a vallásomat és ki volt ragasztva az üvegre egy lista, A-tól Z-ig, hogy válasszam ki milyen emberi fajta vagyok. A C-t választottam, az egyéb fehér ember típust.  A még odafelé egy bácsi megkérdezte hová megyek, és amíg nem jött a busz, vagy fél órán át szórakoztatott. Németnek nézett, ami félig igaz is, de mikor mondtam, hogy magyar vagyok, megkérdezte, hogy Brahms magyar-e és elkezdte énekelni nekem a magyar rapszódiát. Kérdeztem szereti-e a zenét, mondta, hogy orgonán játszott, és több más hangszeren is. Mondtam, hogy voltam a Town Hall-ban Lunchtime koncerten és mekkora orgonát láttam ott. Elmesélte, hogy Liverpoolban van a legnagyobb orgona, és sorolta melyiknek milyen súlya van, rengeteg adatot tudott. Hát ilyen információkhoz lehet jutni, ha nem jön a busz.  Szóval visszatérve, hogy mikor végeztem, Erdingtonban még vásárolgattam, és a 11A-val hazajöttem a temetőig. (11A, A mint anticlockwise járat, mivel körbe jár a városon.)  A temetőben még fotózgattam a szép napsütötte havat és sírokat az 1800-as évekből. Itthon megsütöttem a halat, friss ananásszal és sült krumplival ettük meg Judittal. A krumplit még Erdingtonban vettem készen, jó forró volt, még itthon is. Utána megettünk egy hatalmas nagyon finom Tiramisut, ittunk egy pohár bort. Boldog karácsonyt nekem. Az igazi ajándékom az volt, hogy másfél órát beszéltem a családommal, főleg Adrival. Az ő kis hangja volt az én ajándékom. Csicsergett nekem, ahogy szeretem. Ügyesen megrendezte otthon a fiúknak az ünnepet és finom vacsorát is főzött. A kezem sem fáj most, szinte rendbe jött. Most itt nézem egy kedvenc filmemet, a The Holiday-t, amiben Cameron Diaz és Kate Winslet, két csalódott nő 2 hétre házat cserélnek. Egyik L.A.-be megy a másik Angliába egy kis cottage-ba Surrvey-be. Persze mindkettő ott talál az igaz szerelemre. Ez egyiket Jude Law játsza……jó kis limonádé film, boldog karácsonyt nekem.