Saturday, February 5, 2011

Weston-super-Mare, Észak-Somerset


Weston-super-Mare

Edward stílusú házak a parton



nem jegesmedve, csak kutya nyomok a parton

főutca





itt már láttak autót elsüllyedni
visszanézve a mólóról
Másnap reggel már indultam vissza Birmingham-be. Margaret mivel ráért, elvitt kocsival az állomásra, mondta, hogy ne hívjak taxit. Levitt a tengerpartra, végighajtottunk a plázson, megmutatta az Edward stílusú házakat, aztán elbúcsúztam tőle és lementem a homokos fövenyre. Pont apály volt, és jó sokat sétálhattam a víz felé, jeges szél fújt és egy pillanat alatt megfagyott az kezem és az arcom, de nem bántam. Néztem a fehér csíkot ami a visszamaradt hab volt, de mikor közel értem akkor láttam, hogy jéggé van fagyva!! Szedegettem kagylókat, fotóztam a kutyasétáltatókat, aztán irány a nagy móló, mert megfagytam. Középen üvegfolyosó volt azon mentem végig, a végében pedig fedett vidámpark. Sok látogató is volt szombat révén. Klassz volt mint minden móló, csupa turista látványosság és pénzköltés.
Igen, én is vettem "létfontosságú" halformájú akasztót. Onnan bementem a kisvároska főutcájába, nagyon jól lehetett volna vásárolni, jobb áron mint Birminghamben! Mikor már mindent lefotóztam, elsétáltam az állomásra, és egy kora délutáni vonattal visszamentem Bristolba, ott 10 perc várakozás után jött egy vonat Manchester felé, felpattantam és másfél óra múlva már Birminghamben voltam, ahol még körbe kíváncsiskodtam a belvárost. Délután 6-ra értem haza. Móni túrós palacsintával várt. :-)
Most itt zsibbadok a gép előtt, 11 óra, és még mindig piros az arcom és az orrom a délelőtti hideg széltől és ott a tengerparti homok a cipőmön.
Nagyon élveztem és végre azt láttam amiért idejöttem.

No comments:

Post a Comment