Az angolok más sorrendben étkeznek, mint a kontinensen mi. Reggelire csak egy tea, egy joghurt, ebédre pirítós teával kb. 1-kor, vacsora du. 6-7 között, egyfogásos étel és tea. Napközben és lefekvésig még rengeteg tea. Az igazi angol pirítós nem kenyérpirítóban készül. Minden konyha tartozéka két gázsütő. Begyújtjuk azt, ami felülről hátul egy sorban lévő lángokból áll. Mikor már bemelegedett, betesszük a kenyérszeleteket, nyitott ajtónál pirítjuk és figyeljük, hogy addig piruljon, amíg egy kicsit megég valamelyik része, és jó sötét barna lesz az egész. Nem csak olyan tessék-lássék barna foltok. Kivesszük, gyorsan megfordítjuk és a másik felével is ugyanezt tesszük. Ha véletlen egy-két helyen ehetetlenül megégne, tilos lekaparni, (ahogy én szoktam) akkor úgy fogyasztjuk kivételesen. (Mit tudni, végül is eszünk széntablettát is néha nem?) Gyorsan vajazzuk, technikásan, nem szabad nyomni a kést semmi esetre sem, neveletlenség a kenyeret kapargatni, csak rá kell simítani. Nem sok vajat, de nem is túl keveset. Még a sütőtálcán keresztbe félbe vágni (ne a tányérunkon morzsáljunk), 2 háromszög formájúra, de van, aki egyszerűen 4 db-ra vágja, négyzetformára. Na, ekkor tehetjük a tányérunkra. A hozzávaló teát így készítjük: vízforralóban vizet forralunk, egy kancsóba beleteszünk legalább 3 db teát és leforrázzuk. Azonnal letakarjuk a kancsót és kb. 5 percet várunk. Utána egy kanállal picit megmozgatjuk a teás zacskókat. További 2 percet várunk, poharakba öntjük, pici tejet hozzáöntünk. Forrón isszuk. (Hogy ne érezzük az ízét, milyen ízetlen, ez csak az én epés megjegyzésem)
No comments:
Post a Comment