Véget ért a 2 hetes munkám Tamwortben. Délelőtt szakadó esőben vártam a buszt Stonydelph-ben Már a 7-es buszon kezdtem rosszul érezni magam, aztán a 110-esen Birmingham felé már szédültem és gyenge lettem. Megijedtem, hogy mi lesz ebből. Erdingtonban leszálltam a 110-esről, és ettem egy csokit. Szerencsére elmúlt minden, csak a fáradtság maradt. Nagy csomagomat húzva bementem egy két üzletbe és vettem pár ajándékot, mert 2 hét múlva hazaugrom. Aztán még a 11A busszal elmentem a temetőig és csodálkoztam, hogy 3 hét alatt totál felújították az aszfaltot pedig elég hosszú szakasz –akaratlanul is a pesti 4-es metró elhúzódó építése jutott eszembe-. Végig mentem a temetőn, még mindig ott volt az egyik síron a nagy plüssmackó, már negyedik hónapja. Kinyíltak a hóvirágok és sárga nárciszok a sírokon. Jó volt belépni a lodge-ba, otthonos illatok, kaja és öblítő illat. Andival és Bettyvel nagyon örültük egymásnak, hetek óta nem találkoztunk. Bettytől kaptam egy hazai túrórudit!! Annyi időm volt csak hogy ledobjam a csomagom és már rohantam is, mert Walsallból hívtak, hogy menjek el megnézni a helyet, ahol a jövő héten fogok dolgozni. Szóval rohanás ki a College Road-i 907-es buszhoz, Perry Barr-ban átszálltam az 51-es re fél óra múlva már Walsall-ban voltam. Na ott még egy kis buszozás és megérkeztem. A vadonat új ház olyan modern és elegáns volt mint egy űrállomás. Hófehér falak és hófehér padló, ill. fekete márvány. Minimál berendezés, a falakon egy kép sem volt, sziporkázó világítások a plafonon, hatalmas terek. Full extrás elektronika mindenhol, hatalmas beltéri medence, és konditerem nem is sorolom tovább. Beszélgettünk 5-től 8-ig, aztán Akem végzett és kocsival visszahozott Birminghambe. Perry Barrnál egy pirosnál kiszálltam busz persze majd csak félóra múlva lesz. Ez alatt én inkább hazaszaladok gyalog. Régen jártam már erre, jó volt sétálni egy nagyot. Az egyetemi sportpályán fociztak még égtek a lámpák nem volt olyan sötét legalább a Moor Lane-en hazáig. Finom friss tél végi szaga volt a levegőnek és esti madárkák csicseregtek, olyan reményteljes „jön a tavasz” hangulat volt. Haza érve a lodge-ba este 9-re, megjött közben Dóri is, és egy jó kis csajos estét csaptunk. Megettem a maradék mangómat ami még ehető volt a 3 hét után amióta nem jártam itthon, Dóri meghívott paprikás krumplira, Andi egy kis vörösborra. Leírtam direkt a buszokat, csak az érzékeltetés kedvéért, hogy mit összerohangáltam ma. Éjfélkor kidőlt mindenki, és én akkor álltam neki még magammal foglalkozni, hajnal 2-ig. Dórinak volt egy megrázó élménye, bejött a szobába egy nagy pók az ultrahangos pók távoltartó ellenére és Dóri életében először agyoncsapta.
No comments:
Post a Comment