HUTTON Weston-super-Mare Észak-Somerset

Hutton

200 éves fogadóm

reggelim a  200 éves fogadóban

szobám a B&B-ben

Hutton főutcája

Megérkeztünk Westonba, legalább láttam a kliensem akihez másnap megyek. Onnan a kolléganőm újabb szívességből elvitt a szállásomra, ami persze nem 1,5 mérföldre volt ahogy mondták, hanem 5-re. A világvégén távol a várostól. Már azt hittük elromlott a GPS.
Újabb szerencsém, hogy egy nagyon szép kis Hutton nevű faluba kerültem, amiről mindig álmodoztam a magazinokban. Pár utcácska, terméskő házak, terméskőfal kerítések. A falu közepén egy hatalmas tölgyfa, hátul egy templomocska az erdő szélén, panoráma vissza Westonra.
A fogadó, egy 200 éves öreg ház, az összes angolos bájjal ami csak létezik. Hatalmas kerttel, hatalmas szobám lett, kandallóval, (plazma tévével) és minden luxussal. Egyedül voltam vendég, nagyon örült nekem az Margaret aki egyedül vezeti. 40 éve vették ezt a házat. Nagyon jót beszélgettünk remek este lett. Ja, és itt érthető kiejtéssel beszélnek ami külön élvezet volt.
Másnap reggeli után taxit hívtam és elmentem dolgozni, reggel fél 9-től este fél 9-ig. Kellemes nap volt, bár végig dolgoztuk a nurse-el és végig is beszélgettük.
Érdekesek ezek a hirtelen kerekedett barátságok, mert mivel tudni, hogy nem valószínű, hogy találkozunk még valaha, gyorsan megy az információ csere és az érzelmi dolgok alakulása. Azonnal megkedveli az ember a másikat, mert nem lesz több lehetőség talán erre. Gyors fogadkozások, telefonszám és email cím cserék.
Este taxival hazamentem, és megint végigbeszélgettük az estét, megváltottuk a világot Margaret-tel a fogadó tulajával. Volt már Budapesten és mondta, hogy még majd jön is, naná, hogy találkozunk.
Elég sokat aludtam, bár mostanában elképesztően nyomasztó álmaim vannak. Van, hogy egy kis lámpafénynél alszom, hátha segít.