Warwick Castle

páva a kőfalon

találd ki ki az élő és ki van viaszból

lovagterem részlete

élő festmény magyaráz

korabeli étterem mai árakkal

emlékfotó

próbáld ki milyen fűszereket használtak

alattunk az Avon folyó

mesebeli táj esőben

csónak ház az Avon folyón

télikert

Elmentünk Judittal a Moor streeti vasútállomásról induló vonattal Warwickba, hogy megnézzük a 900 éves kastélyt. 40 perc és 5,20 volt oda-vissza az út. Warwick nagyon kicsi és bájos városka, tele öreg fagerendás házakkal, hatalmas katedrálissal itt is. Gyalog 10 perc alatt átsétáltunk a városkán, még túl is mentünk a kastélyon.

Aztán egy sarokkal arrébb megtaláltuk a kastélyt. Nagyot néztünk először a belépőjegy árán, a legolcsóbb 18.90 volt, aztán a kastély méretén és szépségén. Mindenhol pávák rikácsoltak és sétáltak a füvön, sőt a várfal bejárata felett is ült egy a fejünk felett mikor bementünk. Rögtön mentünk a fő épületszárnyba, ami a táblák szerint egy elegáns ünnepre volt meghívó. Már az első szobában, ahol egy életkép volt viaszfigurákkal berendezve, feldobódtunk, mert odalehetett állni és ülni melléjük és fotózni, de voltak minden helységben beöltözve lányok és férfiak, akik készségesen pózoltak velünk egy fotó kedvéért és csevegtek korabeli affektálással és stílusban. Nagyon szórakoztató volt. Megjegyzem itt sem volt sehol teremőr, mindent meglehetett tapogatni és közel menni. Ahol életképek voltak viaszfigurákból, ott hangszóróból jött a szöveg is amit épp beszélgettek volna. Pl. a fürdőszobában ahol egy viasz női alak a kád fölé hajolt a csobogó vízhez, mikor beléptünk megszólalt, hogy „ó George gyere vissza később”. Vagy a hálószoba baldachinos ágyán be volt húzva a függöny férfi és női ruhák ledobva az ágy mellé, hangszóróból jött ki a kuncogásuk és beszélgetésük. 

Nagyon humoros és interaktiv volt az egész kastély. Alig akartuk a szobákat elhagyni. Volt ahol beszélt a festmény, (plazma tv arany keretben) mesélt a kastély történetéről a hatalmas szőnyegen ülő iskolásoknak. Egy másik helységben egy korabeli ruhában affektáló nő oktatta a gyerekeket hogyan készítsenek gyertyát. Lementünk még a lovagterembe, ahol esküvőt lehet rendezni vagy egyéb rendezvényre kibérelni. Az kastély ablaka alatt folyik  az Avon folyó, kicsi vízeséssel, forgó hatalmas malomkerékkel. A táj mögötte annyira festői, mintha nem is a valóság lenne. Dombok, rétek, erdők, elszórva házak, hangulatos csónakház a folyón, evezősök, öreg hidak. A látványtól is nehéz volt elszakadni. A kastély alagsorában önkiszolgáló étterem a színes boltívek alatt, középkori választékkal, hatalmas darab húsok yorkshire pudding körettel. (kerekre sütött kelt tészta, nagyon száraz és unalmas) Aztán felmentünk még az összes várfalra és bástyára, ahonnan még fantasztikusabb kilátás nyílt a városkára és a tájra. Eddig majd már egy félnapos volt a programunk, beleszámítva hogy a souvenir shopokban is végig böngésztük a kínai fröccsöntők remekműveit. Volt egy rakás középkort utánzó játék és kis hercegnő ruha és páncélos gyerek öltözék a szokásos hűtőmágneseken és kastélyos sárkányos poharakon és serlegeken kívül. Aztán találtunk még egy kaput a várfalon gondoltuk még azon is átnézünk, nagyon jól tettük, mert egy nagy réten hatalmas fákkal körbevéve, épp egy solymász bemutatót tartott. Többféle termetes sast és sólymot röptetett, körberepülték a madarak a kastélyt és visszaszálltak a solymászhoz, ill. néha leültek egy kicsit a nagy bástya tetején megpihenni, de fél szemük a gazdájukon volt, hogy mikor látják meg a kezében a húst, amire azonnal visszaszálltak hozzá. Némelyik majd levitte a fejünket mikor jött vissza. Nagyon készségesen mesélt a solymász és körbemutogatta a madarait. Mikor ennek is vége lett, mentünk a fák alatt rikácsoló és röpködő pávák után és egy gyönyörű parkba jutottunk ahol állt a gyönyörű pálmaház, formára nyírt bukszusokkal, volt amelyik hatalmas páva formájú volt. A kert közepén egy kör alakú szökőkútban kacsák úszkáltak, a füvön pávák, és messze lent a park végében folyt az Avon folyó, mögötte az idilli tájjal. Gondoltuk ne arra menjünk vissza ahonnan idetaláltunk, hanem a folyó felé vettük az utunkat és megint meglepődtünk mert itt is volt még látni való. Pl. a sasok házai, itt ültek akik épp nem voltak röptetve. A folyó felett át lehetett menni egy hídon, ahol kis réteken zajlik nyáron a piknikezés és a lovasjáték bemutató. Most csak egy hatalmas fából készült kőhajító „gépet” lehetett körbesétálni. Innen viszont megláttuk hogy a folyó felől milyen hatalmas a kastély támfala és el lehet alatta menni a működő malomhoz. Megnéztük a malmot is belülről, végig lehetett látni a folyón átívelő öreg íves kőhíd boltíve alatt az evezősökre és a folyóba szaladó csodálatos épp tavaszi virágba borult kertekbe. Ilyen apróságok, hogy mókusok szaladgáltak mindenfelé már természetes. Alig akartunk elszakadni a kastélytól, ha mindent meg akar nézni az ember akkor egy teljes nap kell rá, nyitáskor már itt kell lenni. Visszasétáltunk a vasútállomásra 10 perc alatt és jött is vonat hamarosan. Angliában mindenhol jön vonat kb. fél óránként, meg sem kell nagyon nézni a menetrendet.