Mentővel át a városon

Papa fekszik mellettem lekötve kezében az infúzió, én a hátsó ülésen ülök az orvos mögött.
Három klassz mentős, nagyon értik a dolgukat. 
Indulunk a kórházba. Kora délután van, meleg, bár itt kellemes a levegő a budai hegyek között.
Nincs légkondi a kocsiban, mégsem főhetünk meg itt a dugóban állva, sziréna bekapcs, és máris szabad az út. Szétnyílik az álló kocsisor a Sasadi útnál ahogy rákanyarodunk, át a piroson a BAH csomópontnál, a Moszkva térnél és micsoda élményben van ma részem, a lezárt Margit hídon megyünk keresztül. Néha nekem csapódik az infúzió lógó csöve ahogy repesztünk át a villamos síneken. Már a Váci úton vagyunk.
Csak mi papa meg én mint régen mikor kicsi voltam, most én fogom remegő kis kezét.
Köszönöm papa, még a bajban is ritka élményekhez juttatsz engem. Ne félj, itt vagyok.