Haza hoztam ma a papát, iszonyú kánikulában a bedugult városban araszolva.
A mamát is megnéztük az őrzőben, aludt, maszk az arcán, csövek ki meg be szegénybe.
Állítólag nézelődik néha. Orvost nem találtunk aki tudott volna mondani valamit, mindegyik a másikra hivatkozott.
Kapott a papa trombózis ellen vérhígító injekciókat, nekem kell beadni a hasába, de úgy alszik, nem akarom felébreszteni. Biztos megijed, ha meglát engem a tűvel.
Délután átmentem az Eszterhez úszni, na ez jól esett. Beszélgettünk is egy kicsit.
Aztán sütöttem palacsintát.
Most este felé el akartunk menni biciklizni az Eszterrel. De nem megyünk, mert olyan szélvihar és eső van, akkora fekete felhő ül a fejünk felett mint az Independence Day-ben az UFO.
Adri meg a Balcsin vasárnapig.
Itt ülök a kis szobámban a félhomályban, nézem a felhőket, és hallgatom az esőt, finom eső szag jön be az erkély ajtón, imádom az ilyen időt.
Ja, reggel a kertben egyszer csak gágogást hallok, felnéztem, hát az égen húztak a vadlibák délre. Ez akkor a nyár vége már visszavonhatatlanul.
Friday, August 27, 2010
Sunday, August 22, 2010
Augusztus
himbálózó hintaágy a kertben, simogató napsütés, zöld illat, barackfán lengő száradó pólók, falevelek árnyéka a ház falán, finom árnyékot adó lombsátor
Saturday, August 21, 2010
Thursday, August 19, 2010
Mentővel át a városon
Papa fekszik mellettem lekötve kezében az infúzió, én a hátsó ülésen ülök az orvos mögött.
Három klassz mentős, nagyon értik a dolgukat.
Indulunk a kórházba. Kora délután van, meleg, bár itt kellemes a levegő a budai hegyek között.
Nincs légkondi a kocsiban, mégsem főhetünk meg itt a dugóban állva, sziréna bekapcs, és máris szabad az út. Szétnyílik az álló kocsisor a Sasadi útnál ahogy rákanyarodunk, át a piroson a BAH csomópontnál, a Moszkva térnél és micsoda élményben van ma részem, a lezárt Margit hídon megyünk keresztül. Néha nekem csapódik az infúzió lógó csöve ahogy repesztünk át a villamos síneken. Már a Váci úton vagyunk.
Csak mi papa meg én mint régen mikor kicsi voltam, most én fogom remegő kis kezét.
Köszönöm papa, még a bajban is ritka élményekhez juttatsz engem. Ne félj, itt vagyok.
Három klassz mentős, nagyon értik a dolgukat.
Indulunk a kórházba. Kora délután van, meleg, bár itt kellemes a levegő a budai hegyek között.
Nincs légkondi a kocsiban, mégsem főhetünk meg itt a dugóban állva, sziréna bekapcs, és máris szabad az út. Szétnyílik az álló kocsisor a Sasadi útnál ahogy rákanyarodunk, át a piroson a BAH csomópontnál, a Moszkva térnél és micsoda élményben van ma részem, a lezárt Margit hídon megyünk keresztül. Néha nekem csapódik az infúzió lógó csöve ahogy repesztünk át a villamos síneken. Már a Váci úton vagyunk.
Csak mi papa meg én mint régen mikor kicsi voltam, most én fogom remegő kis kezét.
Köszönöm papa, még a bajban is ritka élményekhez juttatsz engem. Ne félj, itt vagyok.
Monday, August 16, 2010
Vihar
Hirtelen jött, repült minden ablak. Virágok a teraszon a földön hevernek.
Imádom a nyári égszakadást.
Imádom a nyári égszakadást.
Subscribe to:
Posts (Atom)