Repülök

Olyan sokat repültem már, főleg mostanában, na nem a csődös munkahelyekre gondolok, bár az is megvolt, hanem igazi repülésre, ideje felraknom pár légi fotómat. Semmi extra, de 2 hete pont akkor szállt fel a gépem Ferihegyen, mikor kelt fel a nap, ezért nekem különleges volt.

színes földek

recycling kedvencem Lutonban

napfelkelte

napfelkelte Ferihegyen

viszlát Ferihegy

talán Dél-Pest felett

Alpok

alattunk repült el

ez meg már angol föld

Gloucester, Gloucestershire

milyen lehet a régi fogadó?

sétáló utca

élő történelem háttérben a katedrális

város részlet

az iskola egyik hivatala

oldal hajó

II. Edward

mennyezet a katedrálisban

Normandiai Róbert

a plafont kell figyelni, a padlóban sírok vannak

kerengő

a kolostor belső udvara

itt mostak a szerzetesek

színes fények a kerengőben

Gloucester katedrális

öltönyben focizó iskolások a katedrálistövében

King's School

Egyik nap Stonehousba mentem dolgozni, másnap délelőtt hazafelé megszakítottam az utam, leszálltam Gloucesterben a vonatról végig sétáltam a nagyon helyes kisvároson. Nagy forgatag volt a bevásárló utcában, én is végigböngésztem pár üzletet, kinéztem mit fogok megvenni. Gyönyörű régi fagerendás épületeket találtam, egyik fogadó, másik pizzéria, annyira tetszik, hogy minden régi dolgot használnak, és nem cserélnek le semmit feleslegesen újra. Ezt a hagyomány tiszteletet, valahogy az angolok nagyon jól csinálják. Olyan természetesen élnek együtt múzeumba illő tárgyakkal és épületekkel, lassan elhiszem, hogy a Harry Potter igaz történet. Olyan helyszinekkel találkozom mint amit a filmben láttam. Itt történetesen ez most igaz is, mert a film egy részét itt forgatták a Gloucesteri katedrálisban. A katedrális gyönyörű, láttam II. Edward és Normandiai Róbert sírját. Közvetlen csatlakozik hozzá a kolostor, mely fedett kerengője csodálatos, ez a legszebb egész Angliában. Nem győztem betelni vele. Majdnem egyedül voltam, mert még nincs turista szezon, és hétköznap kora délután nem megy senki egy katedrálisba. Szóval nagyon élveztem. Középen a kert is nagyon tetszett. A katedrálist körbejártam, és a körülötte lévő utcák is nagyon régiek, annyira időtlennek tűnt minden, hogy akár pár száz évvel korábban is lehetnénk. A közelben van a neves King's School, ahonnan nagyon helyes kisdiákok jöttek ki régimódi egyenruhában. Az iskola vörös téglás barakk szerű épülete annyira csúnya ipari negyednek néz ki, hogy nálunk már tuti lebontásra került volna. Itt meg büszke rá mindenki. Na ezt is el kellene tanulnunk az angoloktól. Az egész városkában a fejem felett vijjogtak a hatalmas sirályok, olyan tengerparti érzést adva az embernek, hogy szinte vártam, egyszer csak meglátom a vizet. A város mellett folyik az Avon folyó, egy szélesebb részénél van a történelmi dokk negyed. Ami csak tovább fokozza a város báját.
Nagyon örültem hogy leszálltam és körbejártam. Ja, mikor mentem vissza az állomásra, még megvettem egy rakás ruhát Adrinak, amit idefelé kinéztem. Tuti jövök még ebbe a városba.

Visszajöttem

mai iparnegyed japán kert stílusban

hazafelé

The Old Lodge ahol lakunk

tavasz Wittonban

 Már itt vagyok Johnnál. Minden a szokásos mederben, jó volt a megérkezésem is Pestről, azon kívül hogy hajnal fél 3-kor keltem. Már a buszon Londonból megismerkedtem egy magyar hölggyel (ő is angoltanárnő még otthon) szintén jön ki ide dolgozni egy céghez. 

Judit várt a busznál, annyira jól esett, nagyon örültem neki, segítettünk a hölgynek telefonkártyát venni,feltölteni, stb...tuti örült nekünk, telefonszámot cseréltünk, még egy új barát, aztán shoppingoltunk jó sokáig a Bullringen, már majd összeestem.
Hazamentünk a lodge-ba, és mikor a temetőben voltunk már, pont jött az Anikó. Ahogy elnéztem ő már totál angol lett. Mezitlábas papucsban, vagány pólóban, létfontosságú kalapban. Otthon kajáltunk, aztán elmentünk még sétálni hármasban. Az összeesésig sétáltunk egy Judit által újonnan felfedezett parkban amit szerinte azonnal látnunk kellett. Gyönyörűen parkosított iparnegyed, japán kert, tavacska, kanadai ludak, minden virágzik egész Angliában nyár van, de mikor végeztünk és haza akartunk menni, be volt zárva a kapu ott jött rám az infarktus...hálisten bakhátas volt az út, és a szélén nagyobb volt a rés alul, és kigurultunk alatta....hát elég ideges lettem, minden kamera látott bennünket, mert ez egy iparnegyed. Aztán gyorsan hazamentünk és elájultam az ágyba.
majd még írok most megyek sétálni Johnnal.
Na voltunk a Morrison's-ban is vásárolni, vettem egész hétre finom kajákat, ( meleg marhahúsos és vesés pite, lazac, meg még halak, meg sütik, gyümik, kecske tej....) 

Elmentünk este megkerülni 2 tavat, jött az egyik kutyás pasi, végig beszélt hozzám, egy kva szót sem értettem annyira tájszólással beszél, szegény csak les, mit bólogatok annyit " oh yeah,...great...okay....see you later.." nézett utánuk hosszan ahogy mentünk haza....

Csülkös este vs osztriga

él még a magyar virtus

Anikó rám telefonált délután hogy merre járok, mert szeretne csülköt enni.
Mivel pont a Bullringen jártam a piac felé, vettem neki egy egész csülköt 2 font volt csak. Gondolom Pesten ez is drágább, még sosem vettem.
Haza vittem és mivel még nem volt otthon Anikó, beraktam a sütőbe és estére mire megjött, készen volt a csülök. Elfeleztük, nagyon jól esett. Ez is csak Angliában fordulhat elő, hogy verekedtünk a zsíros részekért :-)

osztrigázunk

még egy osztriga rendel

Másnap elmentünk osztrigázni, az is finom volt naná. Nincs párja az európai apró osztrigának, sokkal ízletesebb mint a nagyok.

Megint Tamworth-ben

Újra Tamworthben vagyok otthoni szabi után, ami jó volt nagyon.
Fantasztikus az idő egész Angliában, nyár van. Londonban ma 26 fok, a tengerparti részeken kicsit kevesebb. Ne beszéljünk most szegény Skóciáról, ahol kb. 6 fok van. :-(
Minden nap napozgatunk a tó parton és a kertben a teraszon Johnnal. Ő már csoki barna, mintha a Bahamákról jött volna. Én bújok azért a nap elől, csak óvatosan.
Kikeltek a kiskacsák és vízicsibék, ujjongunk milyen édesek.

kacsákat fotózok

telehold pár napja a kertből lőttem

impresszionista vizicsibe

kikeltek a vízicsibék

napos vadkacsák

első túra

Csodásak az esték, 7-kor még egy utolsó séta a tó körül, balzsamos illatok, telehold volt pár napja, reggel egy gém álldogált a szemközti ház tetején.
Asszem szombaton bemegyünk a városba mert piac lesz és friss osztrigát is árul a halas.
Ja és felfedeztem a buszról egy hatalmas Mark&Spencert. :-)

Csoki

Az nem lehet, hogy a csoki hizlal. Rengeteg csokit ismerek, melyeket nyugodtan ehetem. :-) Főleg a puha krémmel töltöttet ami olvad a szájban azonnal de finoman ropog a széle, ill. az alkoholos krémmel töltöttek, vagy mogyoróval és brazil mogyoróval, karamelles pillecukorral töltött.....
Adri hozott Svájcból egy rakás csokit, én is vittem angol csokikat, egymás mellég tettük a több kilós kupacokat és felváltva ettük. Fantasztikus volt.

a teljesség igénye nélkül Svájc vs Anglia

Most hetekig pirítóson fogok élni asszem, hogy aztán elölről kezdhessem a csoki evést. Nagyon megéri! :-)

Warwick Castle

páva a kőfalon

találd ki ki az élő és ki van viaszból

lovagterem részlete

élő festmény magyaráz

korabeli étterem mai árakkal

emlékfotó

próbáld ki milyen fűszereket használtak

alattunk az Avon folyó

mesebeli táj esőben

csónak ház az Avon folyón

télikert

Elmentünk Judittal a Moor streeti vasútállomásról induló vonattal Warwickba, hogy megnézzük a 900 éves kastélyt. 40 perc és 5,20 volt oda-vissza az út. Warwick nagyon kicsi és bájos városka, tele öreg fagerendás házakkal, hatalmas katedrálissal itt is. Gyalog 10 perc alatt átsétáltunk a városkán, még túl is mentünk a kastélyon.

Aztán egy sarokkal arrébb megtaláltuk a kastélyt. Nagyot néztünk először a belépőjegy árán, a legolcsóbb 18.90 volt, aztán a kastély méretén és szépségén. Mindenhol pávák rikácsoltak és sétáltak a füvön, sőt a várfal bejárata felett is ült egy a fejünk felett mikor bementünk. Rögtön mentünk a fő épületszárnyba, ami a táblák szerint egy elegáns ünnepre volt meghívó. Már az első szobában, ahol egy életkép volt viaszfigurákkal berendezve, feldobódtunk, mert odalehetett állni és ülni melléjük és fotózni, de voltak minden helységben beöltözve lányok és férfiak, akik készségesen pózoltak velünk egy fotó kedvéért és csevegtek korabeli affektálással és stílusban. Nagyon szórakoztató volt. Megjegyzem itt sem volt sehol teremőr, mindent meglehetett tapogatni és közel menni. Ahol életképek voltak viaszfigurákból, ott hangszóróból jött a szöveg is amit épp beszélgettek volna. Pl. a fürdőszobában ahol egy viasz női alak a kád fölé hajolt a csobogó vízhez, mikor beléptünk megszólalt, hogy „ó George gyere vissza később”. Vagy a hálószoba baldachinos ágyán be volt húzva a függöny férfi és női ruhák ledobva az ágy mellé, hangszóróból jött ki a kuncogásuk és beszélgetésük. 

Nagyon humoros és interaktiv volt az egész kastély. Alig akartuk a szobákat elhagyni. Volt ahol beszélt a festmény, (plazma tv arany keretben) mesélt a kastély történetéről a hatalmas szőnyegen ülő iskolásoknak. Egy másik helységben egy korabeli ruhában affektáló nő oktatta a gyerekeket hogyan készítsenek gyertyát. Lementünk még a lovagterembe, ahol esküvőt lehet rendezni vagy egyéb rendezvényre kibérelni. Az kastély ablaka alatt folyik  az Avon folyó, kicsi vízeséssel, forgó hatalmas malomkerékkel. A táj mögötte annyira festői, mintha nem is a valóság lenne. Dombok, rétek, erdők, elszórva házak, hangulatos csónakház a folyón, evezősök, öreg hidak. A látványtól is nehéz volt elszakadni. A kastély alagsorában önkiszolgáló étterem a színes boltívek alatt, középkori választékkal, hatalmas darab húsok yorkshire pudding körettel. (kerekre sütött kelt tészta, nagyon száraz és unalmas) Aztán felmentünk még az összes várfalra és bástyára, ahonnan még fantasztikusabb kilátás nyílt a városkára és a tájra. Eddig majd már egy félnapos volt a programunk, beleszámítva hogy a souvenir shopokban is végig böngésztük a kínai fröccsöntők remekműveit. Volt egy rakás középkort utánzó játék és kis hercegnő ruha és páncélos gyerek öltözék a szokásos hűtőmágneseken és kastélyos sárkányos poharakon és serlegeken kívül. Aztán találtunk még egy kaput a várfalon gondoltuk még azon is átnézünk, nagyon jól tettük, mert egy nagy réten hatalmas fákkal körbevéve, épp egy solymász bemutatót tartott. Többféle termetes sast és sólymot röptetett, körberepülték a madarak a kastélyt és visszaszálltak a solymászhoz, ill. néha leültek egy kicsit a nagy bástya tetején megpihenni, de fél szemük a gazdájukon volt, hogy mikor látják meg a kezében a húst, amire azonnal visszaszálltak hozzá. Némelyik majd levitte a fejünket mikor jött vissza. Nagyon készségesen mesélt a solymász és körbemutogatta a madarait. Mikor ennek is vége lett, mentünk a fák alatt rikácsoló és röpködő pávák után és egy gyönyörű parkba jutottunk ahol állt a gyönyörű pálmaház, formára nyírt bukszusokkal, volt amelyik hatalmas páva formájú volt. A kert közepén egy kör alakú szökőkútban kacsák úszkáltak, a füvön pávák, és messze lent a park végében folyt az Avon folyó, mögötte az idilli tájjal. Gondoltuk ne arra menjünk vissza ahonnan idetaláltunk, hanem a folyó felé vettük az utunkat és megint meglepődtünk mert itt is volt még látni való. Pl. a sasok házai, itt ültek akik épp nem voltak röptetve. A folyó felett át lehetett menni egy hídon, ahol kis réteken zajlik nyáron a piknikezés és a lovasjáték bemutató. Most csak egy hatalmas fából készült kőhajító „gépet” lehetett körbesétálni. Innen viszont megláttuk hogy a folyó felől milyen hatalmas a kastély támfala és el lehet alatta menni a működő malomhoz. Megnéztük a malmot is belülről, végig lehetett látni a folyón átívelő öreg íves kőhíd boltíve alatt az evezősökre és a folyóba szaladó csodálatos épp tavaszi virágba borult kertekbe. Ilyen apróságok, hogy mókusok szaladgáltak mindenfelé már természetes. Alig akartunk elszakadni a kastélytól, ha mindent meg akar nézni az ember akkor egy teljes nap kell rá, nyitáskor már itt kell lenni. Visszasétáltunk a vasútállomásra 10 perc alatt és jött is vonat hamarosan. Angliában mindenhol jön vonat kb. fél óránként, meg sem kell nagyon nézni a menetrendet.