PORTSMOUTH-ba megyek

Portsmouth 150 éves hadi hajóval

Portsmouth Harbour

Gunwharf Shopping Centre

HMS 1860 Warrior

Portsmouth Harbour

Felirat hozzáadása

Gunwharf kikötő

Tegnap még mikor összevissza rohangáltam, hívtak, hogy elvállalok-e egy 4 napos munkát Portsmouthba. Naná, a tengernél bármikor! Fülig ért a szám. Másnap reggel telefonáltam a cégemnek, hogy adják már meg az infót, mert nem az éjszakában akarok odaérni. 4 órás vonatút. Egy óra múlva már boldogan baktattam a New Streeti forgatagban az állomás felé. Vettem 2 db 50 p-s szendvicset, egy ham salad és egy egg mayo-t. Megvettem a jegyem, drágábbra számítottam oda-vissza kb. 70 font volt. Aztán még vettem egy pár kaját az indulásig a 99p boltban. Most ülők a crosscountry-n és írok itt van időm. Szerencsére van a vonaton konnektor, mindenki gépezik ameddig ellátok. Most hagytuk el Coventry-t,  Leamington Spa-t. Oxfordot. Remélem nem késik a vonat és elérem a csatlakozást Southamptonban és tényleg 4-kor Portsmouth Harbour-ban leszek. Jó lenne még valamit látni ma a városból. Na itt folytatom. Nem késett egy vonat sem, du.4-kor szálltam le a vonatról Portsmouth Harbour vasutállomáson. Ez itt a világvége, még 10 méter és a vonat a tengerben landolt volna. Ha jól látom csak 1 max. 2 sin lehet itt. Közvetlen itt a kikötő, a komp, a Spinnaker torony, a bevásárló központ a történelmi hajó múzeum a hotelem és az ügyfelem is. Végre egyszer minden egy helyen van. El sem hiszem. Ahogy leszálltam a vonatról, már gyönyörködtem a 150 éves hatalmas 3 árbócos hadi vitorlásban. Ugyanitt van a kikötő és a Történelmi Hajó Múzeum és a szállodám ahol 5 napot alszom majd. Bementem a a hajózási múzeum területére is, de mivel már csak 1 óra volt a zárásig, nem váltottam jegyet, csak az ingyen megnézhető dolgokat láttam. Kár, hogy ilyen későn értem ide. A maritim boltokban is vettem kincseket, ahhoz képest, hogy nincs turista szezon, elég sokan voltak. Zárásig megnéztem amit lehetett, utána kerestem csak meg a szállodám, ami kb. 2 házzal van ettől a Royal Maritim Hotelt. Nagyon tetszett. Láttam tengerész nőt is. Na ez is szívesen lennék, de már lekéstem. Szuper, lepakoltam és irány vissza a partra. A vasútállomás túl oldalán van a 2005-ben épült Spinaker torony. 1 perc múlva már a nagy modern bevásárló központ árkádjai alatt kóvályogtam és mentem a sirály hangok után a kikötőbe és a Spinnaket toronyhoz. (Ja….. a sirályhangok hangszóróból jöttek, a mélygarázsból, hogy ne legyen unalmas a garázs, összeraktak régi vitorlásból és egyéb tengeri dolgokból egy kis életképet. Telitalálat, mert megmosolyogtat) Már kezdtek zárni mindenhol. Egyszerre csak eltűntek az emberek. Úgy látszik, addig van élet, amíg nyitva a kereskedelem. Nagyon modern, a Spinnaker kilátó a vízparton, a hatalmas és nagyon szép bevásárló központ mellett. Itt van egy kicsi városi kikötő is. Fotóztam pár esti képet, hazafelé megálltam a Fish&Chips-nél és vettem frissen sült tőkehal filét sült krumplival. 4.50 volt, elég drága ahhoz képest, hogy ugyanez nagyobb adag krumplival Birminghamben a kis pakisztáni kifőzdében Wittonban, csak 1.25 font. Finom forró volt, alig tudtam elaludni úgy jóllaktam. A hotelszobám ablakából a Spinakker toronyra látok a háztetők felett. Másnap reggel gondoltam a parton köszöntöm a hajnalt, ömlött a nép ki a kompból, ami kb. 6 percenként érkezik. Az öböl túloldaláról Gosportból jönnek át dolgozni. Itt van a közelben Wight sziget is. Aztán  esett az eső és olyan szürkeség volt, hogy azt sem lehetett látni, merről kel fel a nap. Este munka után mentem rögtön a partra, néztem a távoli hajókat és fényeket. Élveztem a friss levegőt.  Nagyon taszító látvány tud lenni apálykor egy iszapos kikötő.  

Tápióka puding

Tápióka

Ma megkóstoltam a tápióka pudingot. A „Csengetett Mylord”-ban Lady Lavender ezzel vette célba mindig a Ivy-t a cselédlány ill. Mrs. Lipton szép fehér kötényét. Ma véletlen szembejött velem az üzletben és vettem egy dobozzal. Finom volt, de semmi extra, ha csak az nem, hogy átlátszó gyöngyszemek vannak a vanilia pudingban. A nagyobb színtelen zselé gyöngyök a tápióka. Afrikában alapélelmiszer, ma már minden trópusi vidéken megtalálható, a manióka gyökeréből nyert keményítő. A manióka leveleit megfőzik, salátát, főzeléket készítenek belőle, a gyökeréből kinyert keményítőt pedig liszt vagy gyöngyszem alakúra formázzák. Főzéskor zselésedik, kocsonyás anyag lesz belőle, Ázsiában is kedvenc alapanyaga édességeknek.

Dragon fruit, sárkány gyümölcs

Dragon fruit

dragon fruit, sárkány gyümölcs

Kipróbáltam egy számomra új gyümölcsöt is, a sárkány gyümölcsöt. (Dragon fruit) Nagyon szép gyümölcs, kívül pink, zöld fülekkel, belül pedig mint a mákos tészta. Íze nem aromás, egyszerű édes, állaga mint a kiwié. Nem hiszem, hogy a kedvencem lesz. Ennek a példánynak már elszáradtam  zöld fülei, de a friss gyümölcs nagyon szép.

TAMWORTből hazafelé

Véget ért a 2 hetes munkám Tamwortben. Délelőtt szakadó esőben vártam a buszt Stonydelph-ben Már a 7-es buszon kezdtem rosszul érezni magam, aztán a 110-esen Birmingham felé már szédültem és gyenge lettem. Megijedtem, hogy mi lesz ebből. Erdingtonban leszálltam a 110-esről, és ettem egy csokit. Szerencsére elmúlt minden, csak a fáradtság maradt. Nagy csomagomat húzva bementem egy két üzletbe és vettem pár ajándékot, mert 2 hét múlva hazaugrom. Aztán még a 11A busszal elmentem a temetőig és csodálkoztam, hogy 3 hét alatt totál felújították az aszfaltot pedig elég hosszú szakasz –akaratlanul is a pesti 4-es metró elhúzódó építése jutott eszembe-. Végig mentem a temetőn, még mindig ott volt az egyik síron a nagy plüssmackó, már negyedik hónapja. Kinyíltak a hóvirágok és sárga nárciszok a sírokon. Jó volt belépni a lodge-ba, otthonos illatok, kaja és öblítő illat. Andival és Bettyvel nagyon örültük egymásnak, hetek óta nem találkoztunk. Bettytől kaptam egy hazai túrórudit!! Annyi időm volt csak hogy ledobjam a csomagom és már rohantam is, mert Walsallból hívtak, hogy menjek el megnézni a helyet, ahol a jövő héten fogok dolgozni. Szóval rohanás ki a College Road-i 907-es buszhoz, Perry Barr-ban átszálltam az 51-es re fél óra múlva már Walsall-ban voltam. Na ott még egy kis buszozás és megérkeztem. A vadonat új ház olyan modern és elegáns volt mint egy űrállomás. Hófehér falak és hófehér padló, ill. fekete márvány. Minimál berendezés, a falakon egy kép sem volt, sziporkázó világítások a plafonon, hatalmas terek. Full extrás elektronika mindenhol, hatalmas beltéri medence, és konditerem nem is sorolom tovább. Beszélgettünk 5-től 8-ig, aztán Akem végzett és kocsival visszahozott Birminghambe. Perry Barrnál egy pirosnál kiszálltam busz persze majd csak félóra múlva lesz. Ez alatt én inkább hazaszaladok gyalog. Régen jártam már erre, jó volt sétálni egy nagyot. Az egyetemi sportpályán fociztak még égtek a lámpák nem volt olyan sötét legalább a Moor Lane-en hazáig. Finom friss tél végi szaga volt a levegőnek és esti madárkák csicseregtek, olyan reményteljes „jön a tavasz” hangulat volt. Haza érve a lodge-ba este 9-re, megjött közben Dóri is, és egy jó kis csajos estét csaptunk. Megettem a maradék mangómat ami még ehető volt a 3 hét után amióta nem jártam itthon, Dóri meghívott paprikás krumplira, Andi egy kis vörösborra. Leírtam direkt a buszokat, csak az érzékeltetés kedvéért, hogy mit összerohangáltam ma. Éjfélkor kidőlt mindenki, és én akkor álltam neki még magammal foglalkozni, hajnal 2-ig. Dórinak volt egy megrázó élménye, bejött a szobába egy nagy pók az ultrahangos pók távoltartó ellenére és Dóri életében először agyoncsapta. 

Tamworth

2 hétig voltam Tamworthben. Nagyon helyes városka, mint a mesekönyvben. Középen mesterséges dombon 1000 éves kastély. Előtte folyik a Tame folyó, a folyó két oldalán kellemes park kacsákkal, sétálókkal. A pici városmag közvetlen a vár mellett van. Közel a busz és a vasútállomás is.

Sétáló utcáján kellemes bevásárló központ és egyéb üzletek. Nekem a régimódi cukorka bolt tetszett a legjobban. Jól illeszkedik a központhoz a gyönyörű St. Editha katedrális is, régi sírkövekkel a kertjében.

LUNCH TIME, Az igazi angol TOAST és tea

Az angolok más sorrendben étkeznek, mint a kontinensen mi. Reggelire csak egy tea, egy joghurt, ebédre pirítós teával kb. 1-kor, vacsora du. 6-7 között, egyfogásos étel és tea. Napközben és lefekvésig még rengeteg tea. Az igazi angol pirítós nem kenyérpirítóban készül. Minden konyha tartozéka két gázsütő. Begyújtjuk azt, ami felülről hátul egy sorban lévő lángokból áll. Mikor már bemelegedett, betesszük a kenyérszeleteket, nyitott ajtónál pirítjuk és figyeljük, hogy addig piruljon, amíg egy kicsit megég valamelyik része, és jó sötét barna lesz az egész. Nem csak olyan tessék-lássék barna foltok. Kivesszük, gyorsan megfordítjuk és a másik felével is ugyanezt tesszük. Ha véletlen egy-két helyen ehetetlenül megégne, tilos lekaparni, (ahogy én szoktam) akkor úgy fogyasztjuk kivételesen. (Mit tudni, végül is eszünk széntablettát is néha nem?) Gyorsan vajazzuk, technikásan, nem szabad nyomni a kést semmi esetre sem, neveletlenség a kenyeret kapargatni, csak rá kell simítani. Nem sok vajat, de nem is túl keveset. Még a sütőtálcán keresztbe félbe vágni (ne a tányérunkon morzsáljunk), 2 háromszög formájúra, de van, aki egyszerűen 4 db-ra vágja, négyzetformára. Na, ekkor tehetjük a tányérunkra.                                                                                         A hozzávaló teát így készítjük: vízforralóban vizet forralunk, egy kancsóba beleteszünk legalább 3 db teát és leforrázzuk. Azonnal letakarjuk a kancsót és kb. 5 percet várunk. Utána egy kanállal picit megmozgatjuk a teás zacskókat. További 2 percet várunk, poharakba öntjük, pici tejet hozzáöntünk. Forrón isszuk. (Hogy ne érezzük az ízét, milyen ízetlen, ez csak az én epés megjegyzésem)

Weston-super-Mare, Észak-Somerset

Weston-super-Mare

Edward stílusú házak a parton

nem jegesmedve, csak kutya nyomok a parton

főutca

itt már láttak autót elsüllyedni

visszanézve a mólóról

Másnap reggel már indultam vissza Birmingham-be. Margaret mivel ráért, elvitt kocsival az állomásra, mondta, hogy ne hívjak taxit. Levitt a tengerpartra, végighajtottunk a plázson, megmutatta az Edward stílusú házakat, aztán elbúcsúztam tőle és lementem a homokos fövenyre. Pont apály volt, és jó sokat sétálhattam a víz felé, jeges szél fújt és egy pillanat alatt megfagyott az kezem és az arcom, de nem bántam. Néztem a fehér csíkot ami a visszamaradt hab volt, de mikor közel értem akkor láttam, hogy jéggé van fagyva!! Szedegettem kagylókat, fotóztam a kutyasétáltatókat, aztán irány a nagy móló, mert megfagytam. Középen üvegfolyosó volt azon mentem végig, a végében pedig fedett vidámpark. Sok látogató is volt szombat révén. Klassz volt mint minden móló, csupa turista látványosság és pénzköltés.
Igen, én is vettem "létfontosságú" halformájú akasztót. Onnan bementem a kisvároska főutcájába, nagyon jól lehetett volna vásárolni, jobb áron mint Birminghamben! Mikor már mindent lefotóztam, elsétáltam az állomásra, és egy kora délutáni vonattal visszamentem Bristolba, ott 10 perc várakozás után jött egy vonat Manchester felé, felpattantam és másfél óra múlva már Birminghamben voltam, ahol még körbe kíváncsiskodtam a belvárost. Délután 6-ra értem haza. Móni túrós palacsintával várt. :-)
Most itt zsibbadok a gép előtt, 11 óra, és még mindig piros az arcom és az orrom a délelőtti hideg széltől és ott a tengerparti homok a cipőmön.
Nagyon élveztem és végre azt láttam amiért idejöttem.

HUTTON Weston-super-Mare Észak-Somerset

Hutton

200 éves fogadóm

reggelim a  200 éves fogadóban

szobám a B&B-ben

Hutton főutcája

Megérkeztünk Westonba, legalább láttam a kliensem akihez másnap megyek. Onnan a kolléganőm újabb szívességből elvitt a szállásomra, ami persze nem 1,5 mérföldre volt ahogy mondták, hanem 5-re. A világvégén távol a várostól. Már azt hittük elromlott a GPS.
Újabb szerencsém, hogy egy nagyon szép kis Hutton nevű faluba kerültem, amiről mindig álmodoztam a magazinokban. Pár utcácska, terméskő házak, terméskőfal kerítések. A falu közepén egy hatalmas tölgyfa, hátul egy templomocska az erdő szélén, panoráma vissza Westonra.
A fogadó, egy 200 éves öreg ház, az összes angolos bájjal ami csak létezik. Hatalmas kerttel, hatalmas szobám lett, kandallóval, (plazma tévével) és minden luxussal. Egyedül voltam vendég, nagyon örült nekem az Margaret aki egyedül vezeti. 40 éve vették ezt a házat. Nagyon jót beszélgettünk remek este lett. Ja, és itt érthető kiejtéssel beszélnek ami külön élvezet volt.
Másnap reggeli után taxit hívtam és elmentem dolgozni, reggel fél 9-től este fél 9-ig. Kellemes nap volt, bár végig dolgoztuk a nurse-el és végig is beszélgettük.
Érdekesek ezek a hirtelen kerekedett barátságok, mert mivel tudni, hogy nem valószínű, hogy találkozunk még valaha, gyorsan megy az információ csere és az érzelmi dolgok alakulása. Azonnal megkedveli az ember a másikat, mert nem lesz több lehetőség talán erre. Gyors fogadkozások, telefonszám és email cím cserék.
Este taxival hazamentem, és megint végigbeszélgettük az estét, megváltottuk a világot Margaret-tel a fogadó tulajával. Volt már Budapesten és mondta, hogy még majd jön is, naná, hogy találkozunk.
Elég sokat aludtam, bár mostanában elképesztően nyomasztó álmaim vannak. Van, hogy egy kis lámpafénynél alszom, hátha segít.

Portishead

álmaim üzletet Portishead

Portishead bájos főutcája

a bristoli öbölböl az utca végéből Portishead

védőszent a háztetőn

Mikor leszálltam a buszról, az utca végén megláttam lent az öbölt, na azonnal arra vettem az irányt és fotózgattam. Utána kerestem csak meg a házat ahová mentem. Egy kolléganőm nyitott ajtót nagyon csodálkozva, mert neki nem szólt senki hogy megyek, és épp költözik el holnapután. És nagy szerencsém is volt, mert ha 5 perccel előbb megyek még nincs otthon, ha később, akkor meg már nincs otthon. Filózhattam volna hogy mit csináljak a világ végén ahol még a busz sem jár csak néha szinte szívességből. Mindegy, megkínált gulyáslevessel, csokival és mikor néztük hogyan fogok innen másnap dolgozni menni, akkor láttuk, hogy nincs közlekedés, taxival mégis luxus lenne 2x 30 km-t menni. Na hívtam a cégem most mi legyen, 10 perc múlva már jött is az infó, hogy foglaltak a klienstől nem messze egy panzióban szállást Weston-Super-Mare-ban.
Most megint nagy szerencsém volt, mert a kolléganőm épp ment át kocsival és elvitt. Újabb szerencse, hogy előbb be kellett mennie Portishead-be valamit elintézni és én addig körbefotózhattam a bájos főutcát.