Monday, November 29, 2010

Perry Barr

Ma is elmentem Perry Barrba. Egy charity boltban böngésztem könyveket. Több érdekeset is találtam. Vettem egy vastag régi könyvet 1 Fontért, címe: 700 régi öreg falu Angliában. Nagyon örültem neki, alfabetikusan vannak felsorolva kicsi falvak, fotókkal, ábrákkal, magyarázatokkal. Évekig fogom nézegetni.

Pudingok és korszakok

Pár dolog ami mást jelent Angliába mint nálunk: 

Például a puding szó:

BLACK PUDDING:  véres húrka
YORKSHIRE PUDDING: fánk szerű kelt tészta, köretként adják hús ételekhez
CHRISTMAS PUDDING: karácsonyi gyümölcskenyér

STÍLUSOK ÉS KORSZAKOK
Nálunk egy régi épületet a stílusával jellemeznek vagy hogy melyik században épült. Angliában a korszakkal, és ehhez tudni illik, hogy ki mikor élt.






pl:
György korabeli, ( X-XII)
Erzsébet kori, (1220 körüli)
Tudor stílus, (1480 utáni, XV-XVI. sz., alul tégla, fent sötét fa borítás, csúcsíves,
Viktoriánus (1800-as évek második fele)
Edwardian......(1900-as évek legeleje)
(ez még azért kiegészítésre szorúl, majd még utána nézek.)

Saturday, November 27, 2010

First Snow!

kilátás az egyik ablakomból
Ma reggelre leesett az első hó! 2 cm csak, de Cornwallban 15! Remélem nem fog késni a gépem kedden ha megyek haza, na most majd szurkolhatok ezért is.

Sunday, November 21, 2010

Hatton Locks avagy belegyalogolok az angol tájba


Ma kirándulni voltunk Anikóval a The Tudor Rose Rambling Clubbal.
Doreen és a férje Frank felvettek bennünket kocsival a The Safe Harbour pub előtt ami velünk szemben van. Mégis csak furcsa azt mondani valakinek, hogy jöjjenek értünk a temetőbe!
Nagyon helyes kb. 80 körüli házaspár.
Elmenttünk kocsival kb. 40-50 percet? egészen le dél felé Warwick szomszédságába, Hatton Locks-ig, ez egy csatorna ami mellett van a The Waterman Pub, ennek a parkolójában volt a találkozó.


Az átlag kor kb. 75 év lehetett. Nagyon aranyos kedves érdeklődő emberek voltak mind. 13-an voltunk össz, mind idős lady, ill. hárman hozták a férjüket.
Jó kis túrabakancsuk volt, és botjuk, gyakorlott túrázók. Elindultunk a csatorna mellett, egész megörültem, mert aszfaltozott járda volt.....kb...50 m-en keresztül, aztán sáros föld út. Fotózgattam, meg izgultam bele ne csússzak a vízbe, ami nagyon is zavaros volt. Végig sok pici lakóhajó állt a szélén lehorganyozva, lakták is őket, füstölt a kéményük. Ezek a hajók nagyon kicsik, jó ha 2 m szélesek! Több zsilip mellett mentünk el, és számozott íves régi 
 kőhíd alatt. Aztán belementünk az igazi angol tájba
egy idő után. Átmentünk pici alagút alatt is, kukoricáson, pici,  pár házból álló településeken, nagyon édes régi házakkal, beagle kutyákkal.... pici nagyon régi templomokkal, szántáson, vetésen, birkák között legelőkön. Az angolok a földjeiket tüskés sövénnyel szabdalják, választják el, helyenként kallantyúval zárható kapukat tesznek, ezeket nyitogatva haladtunk egyik földről a másikra, egy nagy kivágott farönknél megálltunk kávé szünetre. Aztán jött egy rét, ami annyira lápos volt, hogy ha nem sietve ment az ember, elkezdett a lába a fűvel együtt süllyedni, és jött fel a víz. Hiába léptem jó nagy zsombékokra, az is azonnal süllyedt. Elég ilyesztő volt, meg folyt is be a cipőmbe a víz azonnal. Volt ahol át kellett mászni a kerítést, nem kapu volt. Na így gyalogoltunk 6 mérföldet 3 órán át. Hát a vége felé már éreztem, hogy fejlődik a lábizmom.  Nagyon örültem mikor visszaértünk a parkolóba a kocsmához ami addigra kinyitott, volt akik beültek, mi a kocsiban ettük meg a szendvicsünket. Bár egy forró kávéra beültünk mi is, de annyira lassú volt a kiszolgálás, hogy eljöttünk végül. Doreen hazafelé meghívott bennünket hozzájuk teára.
Ez is nagyon jó volt, tipikus régi családiházban laknak Erdingtonban, gyönyörű kerttel, sok madárral, 150 éves tölgyfával, mókusokkal. 5 fiúk van, már mind régen kirepültek most egyedül élnek a nagy házban.
A ház jó hideg volt, mindenhol kandalló fűt, gázzal működnek. Bézs szőnyegpadlók, bézs minden a nappaliban. A másik nappaliban (family room) már eklektikusabb volt, látszott hogy ott szeretnek jobban lenni amelyik az utca felé néz. Igazi angol teát kaptunk, tejjel, gyümölcskenyérrel. Isteni volt. Még beszélgettünk egy órát és hazahoztak bennünket.
Azt hiszem ez volt a legangolosabb napom Angliában.

Wednesday, November 17, 2010

Buszjegy


Ma nagyon esős idő van, igazi november. Judit és Anikó hívtak, hogy menjünk be a belvárosba megnézni az Art Galery-t, de nem volt kedvem ázni, inkább itthon maradtam. Tegnap sétáltunk eleget Erdingtonig. Kellemes séta volt szép napos időben, bár nagyon hideg volt. Teljes téli öltözetben voltam. Apróságokat vettem, kajákat inkább. Majd pénteken bemegyek egyedül, mert van még intézni valóm, meg akkor lehet megnézem én is a múzeumot. Ma estére megyek dolgozni, nem akarom kifárasztani magam. Inkább neteztem, megvettem a buszjegyemet a reptérre Birmingham és London/Luton között meg visza. Először lelombozódtam, mert a transportdirect oldalon 16 font volt egy út, és én 8,50-re emlékeztem. Na nem is vettem meg. Aztán felmentem a National Express oldalára, végül is azzal a busztársasággal megyek  és itt meg is találtam 8,50-ért. Hű de megörültem. Azonnal meg is vettem. Vissza is igazolták emailben, meg sms-ben is. Nem kell kinyomtatni sem, elég, ha a sofőrnek megmutatja az ember az sms-t. Na ez  nagyon papír kímélő megoldás. Csak ki ne töröljem véletlen addig! Asszem alszom egy kicsit mielőtt elmegyek dolgozni.   Kaptam kölcsön Anikótól egy szuper esőkabátot, abban megyek este dolgozni. Sárga viharkabát, nagyon klassz. Belül sötétkék. Jó nagy, kapucnis. Ráhúzom a télikabátomra. Ja, még  fényvisszaverős is! Ilyent kellene vennem, de nem láttam még sehol. Furcsa egy ilyen országban, ahol mindig esik.

Friday, November 12, 2010

Kultúrális nap



Nagyon tartalmas napom volt ma. Két kártyával lettem gazdagabb, ill. két új pin kóddal többet kell tudnom. Bementünk Anikóval a városba a Colmore row-ig, egyből bementem a bankomba (HSBC) és átvettem a bankkártyám. Ott helyben ki is próbáltam, kivettem 10 fontot. Hurrá működik. Szemben van a Snow Hill Station , a kis mini felhőkarcolókkal egész New York feelingje van az embernek. Onnan elmentünk a Victoria térre a Town Hallba, pont úgy néz ki mint az Akropolis Athénban, egy nagy oszlopcsarnok. Bent koncertterem van, vettünk jegyet a du.1-kor kezdődő BBC Radio 3  Lunchtime koncertjére. Kellemes 1 órás, The Heath vonósnégyes volt, Program: Debussy, Barber . 7,50-be került. Mikor kijöttünk, összefutottunk Anikó Mira nevű ismerősével, aki nagyon művelt, körbesétálta velünk a centrum nevezetességeit. Bármire rákérdeztünk mindent tudott. Teológiát végzett Magyarországon, de most itt is tanul még. Egyébként az Erdingtoni katolikus közösségben apáca. Bementünk a nagy könyvtárba, akkora mint egy város, vagy 7 emeletes, és olyan átriumos modern közepe van mint egy bevásárló központnak. Megnéztünk egy galériát is nagyon jó modern festményekkel. Bob Dylan festményei is ott voltak. Utána sétáltunk egyet a csatorna parton, ahol kávézók vannak, és kis hajókkal lehet várost nézni. Úgy tűnik ez a város legszebb része turistáknak. Utána a könyvtárba be akartam iratkozni, de igazolni kell, hogy birminghami lakos vagyok, amit egy hivatalos levéllel kell igazolni, amin nyomtatott formában van a nevem és a címem. Elkezdtem keresni a bankos borítékomat, de nem találtam. Rájöttem, hogy a bankban az ügyintéző nem adta vissza. Gyorsan visszamentem a bankba, az ügyintézőnő már messziről integetett barátságosan, és átnyújtott egy lezárt borítékot. Na mi volt benne? A személyigazolványom! Mert azt sem adta vissza, berakták a széfbe, hogy hátha visszamegyek érte. Leesett az állam, mert ezt észre sem vettem. Hát hálát adtam az égnek. Mondtam Mirának, hogy ő hozta meg ma a szerencsém. Aztán sikeresen beiratkoztam a könyvtárba, itt kaptam ma a második kártyám és az új pin kódot hozzá, amit DVD-k kölcsönzésekor kell majd használnom. Egyébként a tagság ingyenes és a város összes könyvtárába érvényes.  Hazajöttünk Anikóval és este elmentünk Erdingtonba a fél 8-as esti misére. Gyönyörű templom volt, nem nagyon értettem amit mondtak, de érdekes hogy mennyien voltak. Főleg idősek. Onnan átmentünk a plébániára, ahol egy nagy teremben még beszélgetés volt. Kb. 50-en voltunk, elől egy 3 tagú zenekar elektromos gitárokkal lendületes egyházi dalokat énekeltetett velünk, a szöveget kivetítették a falra. Ütemesen tapsolva énekelt mindenki, engem is beleértve, vagy 1 órán át énekeltünk, fülbemászó dallamú, nem túl komplikált szövegeket, kb. mint a Beatles slágerek, csak ezek az Urat dicsőítették. Kiváló kiejtés gyakorlat volt, végül is ezért is jöttem Angliába. Utána Andrew atya vette át a mikrofont, edzőcipőben, jogging nadrágban, dzsekiben mesélt valamit, amit nem értettem, és mondta, hogy kis csoportba fordítsuk össze a székeinket és vitassuk meg mit gondolunk a témáról. Hát ebből sem értettem sokat, és már el is fáradtam. Fél 10-ig tartott és Mira és Sunny (indiai) elvittek bennünket kocsival egy darabig. Onnan már csak 11-es busszal kellett csak a temetőig eljönnünk.    

Wednesday, November 10, 2010

Erdington

Ma annyira szép idő volt, bár fagyos reggel, hogy nem aludtam sokat, hanem elmentem és felfedeztem Erdingtont inkább lefekszem majd korábban. Átvágtam a temetőn, végig a Marsh Hill roadon, aztán a Reservoir roadon, egészen a Sutton New roadig. Kb. 40c perc volt, de nagyon kellemes lakónegyedeken keresztül. Erdington központja ill. bevásárló utcája igazi kisvárosi hangulatú, sok az olcsó kis üzlet, belülről hátra fellé tágasak. Sok mindent tudtam volna venni főleg kaját, de most van is otthon, meg nem akartam innen cipelni. Azért hazafelé tele lett a hátizsákom. Néztem gumicsizmát is, elég rondák, meg sajnálok érte 14 fontot adni, mikor még utálni is fogom. Végül nem vettem, inkább majd szurkolok, hogy ne legyen eső még 10 napig, aztán hazamegyek és otthonról hozom a jó meleg cipőt. Igyekeztem vissza, mert a temető kaput 4-kor zárják, és nem akartam megkerülni, hanem inkább átjönni rajta. Útközben fotózgattam is.

Sunday, November 7, 2010

Sunday

Voltunk ma az Andival (egy kolléganőm) fish&chipset enni. Állati nagy adagot adtak 1,25 fontért. Hazahoztuk és itt ettük meg. Két adagot vettem, holnap sem főzök ezt fogom enni.
Voltunk még bevásárolni is, lejártuk a lábunkat.
Kaját vettünk, feltankoltam pár napra, ha dolgozni megyek ne kelljen főznöm, csak melegítek. Persze egyéb nyalánkságokba is mindig belebotlok.
Andi holnap megy Londonba 2 hétre dolgozni, egyedül maradok a házban, mivel mindenki máshol és máskor dolgozik, megörülünk ha valakibe belebotlunk ebben az Adam's Family házban.
Ma kétszer ment a mosógép is, kimostam az ágyneműmet, meg mindent amit találtam. Egyébként olyan hamar elment a nap.
Holnap sem dolgozom, majd sétálok egyet egyedül, van itt egy másik tó is amit még nem láttam.